Jobb fényt gyújtani, mint szidni a sötétséget – Varga László püspök korunk szellemi harcáról
Michael August Blume apostoli nuncius február 1-jén, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének előestéjén hívta fel a figyelmet Varga László január eleji beszédére, amelyet a megyéspüspök a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) kaposvári szervezetének év eleji találkozóján mondott. Ezt az egyedülálló beszédet olvashatják az alábbiakban.
Varga László a katolikus közéletben egyedülálló módon pontos diagnózist fogalmazott meg a világban zajló eseményekről január 8-án a KÉSZ kaposvári évnyitó találkozójának meghívott előadójaként. Az előadást az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk a Katolikus.ma lejegyzésében.
Háború van. A tőkés társaságok és a bankszektor háborúja a világuralom megszerzéséért. Ez a kettő szorosan összefonódik, és az embereik vírusként épülnek be a kormányokba, a vezető pozíciókba. Nekik nem egyes országok kellenek, hanem a világ fölötti irányítás, az energiahordozók és a vízkészlet fölötti ellenőrzés megszerzése. Csak így tudják növelni a profitot és eladni az áruikat. Terveikkel szemben a legnagyobb akadály az egyistenhívő vallások, a zsidó és a keresztény és az iszlám erkölcsi rendje, valamint a nemzeti gondolkodás értékrendje. Szerintem ezzel is indokolható a fékevesztett keresztényüldözés, a zsidóság elleni támadások, az iszlám világ országai közötti káosz fenntartása, háborúk kirobbantásával és a nemzetállamok elleni küzdelem az EU-ban.
Nemcsak háború van, hanem szerintem szellemi harc is. Mindjárt megmondom, hogy miért. A háborút kirobbantók legnagyobb hadművelete jelenleg a népek, a kultúrák, a vallások összekeverése láthatatlan, de annál hatékonyabb irányítással. Mesterük, még ha nem is vallják be, a gonosz, aki a Bibliában a diabolosz, a szétdobáló. Így az igazi ellenség nem valamilyen nép, nem emberi lények, hanem szellemi lény, a gonosz, akiről Jézus Krisztus kijelenti, hogy ő a hazugság fejedelme, aki gyilkos kezdetek óta. Ezért ez a háború egyben szellemi harc is, ami csak a vallások összefogásával nyerhető meg.
A taktika mindenütt ugyanaz: relativizálni, viszonylagossá tenni mindenütt a jót és a rosszat, és ezt a háborút szakrális, vallási szintre emelni. Erre példa az Öböl-háború. Az I. Öböl-háborúban Bush Szaddám Husszeint, Szaddám Husszein pedig Busht nevezte sátánnak. Ettől kezdve minden erőszakos eszközt jogosnak látott mindkét fél. A diabolosz, a szétdobáló bevált módszere káoszt teremteni az erkölcsi értékrend ellenében. Ehhez ki kellett iktatni Istent a történelemből, az alkotmányból, az oktatásból és a kultúrából. Külső tekintély, Isten, vallás, egyház ma már nem mondhatja meg az egyénnek, hogy mi a bűn és az erény. Mi a jó és mi a rossz. Ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie, amint azt is, hogy mit hajlandó elfogadni az intézményes vallások kínálatából. Ha nincs Isten, akkor az ember lép a helyébe. De az emberközpontú világ Isten nélkül embertelenné válik. Kiváló példa erre a francia forradalom jelszavainak átalakulása: szabadságból szabadosság, egyenlőségből egyenlőtlen piaci verseny, a testvériségből pedig brutalitás lett.
A diabolosz, a szétdobáló káoszt és zűrzavart teremtett az élet minden területén. Harc folyik az élet ellen, a fogantatástól az élet befejezéséig. Az abortuszon át az eutanáziáig és a nemi identitás megkérdőjelezéséig. A múlt század legnagyobb forradalma, a szexuális forradalom is ezt a világuralomra törekvő célt szolgálta. Következményei a pornográfia, az erőszak, a kábítószer, az AIDS terjedése, az abortusz törvénybe iktatása. Következménye nem a nők felszabadítása, amiért az ideológusai indították, hanem a szexuális rabszolgaság, a családok szétesése és a házasságtörés legalizálása lett. A legnagyobb győzelem ezen a téren társadalmi és médiatámogatottsággal a homoszexualitás egyenlővé tétele a heteroszexualitással. Nyugaton ma azok veszítik el az állásukat, sőt kapnak pénz- és börtönbüntetést, akik nem hajlandók azt mondani egy melegházasságra, hogy az egyenértékű egy férfi és egy nő házasságával. Azok, akik nem hajlandóak a férfit nőnek, a nőt pedig férfinak tekinteni.
A diabolosz, a szétdobáló káoszt és zűrzavart teremtett a fiatalok szexualitásában is. A gyermekek szexuális irányultságának intézményes manipulálása történik. Kötelező megtanítani őket azonos neműekkel partnerkapcsolatot létesíteni. Az állam már óvodáskortól kezdve a szülők kiszorításával kezébe veszi a gyerekek szexuális praktikákra és magatartásmódokra való nevelését. Nemi tisztaságról már nem lehet beszélni és tilos szót emelni az ellen is, amikor nyilvános helyen élik ki mások előtt szexuális vonzalmukat. Általánosan elfogadott elv, hogy a szexualitás pusztán a szórakozásért és a gyönyörért van, tagadva azt, hogy a szexualitás az életet szolgálja. Általánosan elfogadott elv, hogy a korlátlan szexhez joga van a fiataloknak, annak minden következménye ellenére egyetlen megoldásként az óvszerek osztogatását kínálva. Általánosan elfogadott elv, hogy a kéjvágy, a mohóság és felelőtlenség nagy hasznára van az üzletnek, a piacnak és a kereskedelemnek. Általánosan elfogadott elv, hogy a problémákra az erőszak a megfelelő válasz. Akár otthon, akár az utcán, akár az anyaméhben.
Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy senkit nem ítélek el azok közül, akik az említett területeken érintve vannak. Nem egyes személyeket, nem a fiatalokat, hanem helyzeteket, társadalmi tüneteket értékeltem a teljesség igénye nélkül.
Mit tehetünk? Szellemi harc van, ahol jobb fényt gyújtani, mint szidni a sötétséget. Egy jobb társadalom létrehozásához nem újabb tízparancsolatra van szükség, hanem az erkölcsi elvek társadalmi elfogadottságára és azok betartatására, a politikai, gazdasági és kulturális élet minden területén. El kell érni, hogy az igazságosság, az erény, az önfegyelem, a bölcsesség, a bátorság, a hűség, a becsületesség, a felelősség egyetemesen, társadalmi szinten elfogadottságnak örvendjen. Ugyanakkor az igazságtalanság, a gyűlölet, az erőszak, a butaság, a gyávaság, az árulás, a hazugság, a bujaság, a kapzsiság és a felelőtlenség egyetemesen, társadalmi szinten el legyen ítélve.
Peter Kraft Ökumenikus dzsihád című könyvében tíz pontban foglalja össze az erkölcs fontosságát. Jó megfontolni az alábbi szempontokat. Első: az erkölcs szükségszerű a társadalom fennmaradásához. Alternatívája a barbárság és a zűrzavar. A második: az erkölcs nem vallásilag vagy politikailag, hanem egyetemesen kötelező. Harmadik: az erkölcsösség az emberi természeten alapul. Nem ember által jött létre, nem változtatható. Az erkölcsöt nem feltalálják, mint a játékszabályokat, hanem felfedezik, mint a csillagokat. Negyedik: az erkölcs felszabadító, és nem elnyomó. Nem a „Ne igyál mérget” törvény káros az egészségre, hanem a méreg. Ötödik: az erkölcsösséghez erőfeszítés szükséges. Állandó küzdelem a bennünk és a közöttünk jelen lévő rossz, gonosz erők ellen. Hatodik: az erkölcs olyan, mint az úti térkép. Értelmes célt és irányt ad az életnek. Hetedik: az erkölcs méltóságot és tartást ad az emberi lénynek. Azt parancsolja, hogy az embereket szeressük és a dolgokat használjuk. Nem pedig fordítva, a dolgokat szeressük és az embereket használjuk. Nyolcadik: az erkölcsösség észszerű és értelmes. Megkülönböztetjük a jót és a rosszat, de nem osztjuk fel az embereket jókra és gonoszokra, mert az már diszkrimináció. Magasra értékeljük az emberi szabadságot, de nem birtokolhatjuk az emberi szabadságot igazság nélkül. Kilencedik: az erkölcs nem egyszerűen szabadságról és jogról szól, hanem kötelességekről és felelősségről. És a tizedik: az erkölcs nem jogi természetű, nem csupán törvények, hanem jellem is.
Ez a tíz pont politikai téren azt is érinti, miként kerülhetik el a kormánypártok a bukás veszélyét 2022-ben, a következő választások nagy vizsgáján, annak ellenére, hogy minden tárgyból 5-öst kaptak. Erősödik a gazdaság, nő az átlagbér, nő a nyugdíj, a családok támogatása egyedülálló.
Mit tehet a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és mit tehetnek a keresztény közösségek annak érdekében, hogy a helyzet változzon és a szellemi harcot eredményesen vívjuk meg?
Nem szabad elkeseredni. Szakítsunk a borúlátással és a panaszkodással! Hiába lapátoljuk a problémát jobbra vagy balra, az ugyanaz marad, nem változik, csak nő a sötétség. Szeretnünk kell, és nem gyűlölni a mást, a másképpen gondolkodókat. A gyűlölet még több sérelmet és még több frusztrációt eredményez. Harmadik: sokkal radikálisabban, a gyökereinkhez visszatérve kell megélnünk a kereszténységünket. Egy felhígult, langymeleg kereszténység tehetetlenül áll egy radikalizálódó iszlámmal és egy kemény, a média minden eszközét felhasználó keresztényüldözéssel szemben. Továbbá hallassák a hangjukat társadalmi szinten is a keresztény egyházak közösen. Csak ökumenikus szinten érhetünk el igazán eredményt ebben a szellemi harcban. Ezek közül mutassunk követhető életpéldát a fiatalok számára. Kényelmes komfortzónánkból kilépve hozzunk áldozatot a cél érdekében. Az időnkből és a pénzünkből. S végül imádkozzunk egységben, együtt, Istentől valódi erőt kérve, és kezdjük mindig az ellenségeinkért végzett imával. Áldással. A szellemi harcban nagyon hatékony eszköz.
Mit tehetünk még? Jézus szellemi harca számomra nagyon egyszerű. Azért nem talált rajta „fogást a sátán”, nemcsak a pusztában, hanem később sem, mert az Ő eledele az volt, hogy az Atya akaratát teljesítse. Állandóan függni akart a Mennyei Atyától. Ha szellemi harcot akarunk vívni, akkor ebbe az irányba kell haladnunk. Állandóan függővé kell tennünk magunkat Jézus Krisztustól. Vissza kell térnünk Krisztushoz, a világ világosságához, aki legyőzte a gonoszt, és elhozta Isten országát, Isten szereteturalmát.
Vajon hogyan lehetünk az örömhír közvetítői egy olyan Európában, amely szemmel láthatóan nagyon tudatosan távolodik Istentől? Philip Yancey Meghökkentő kegyelem című könyvében arról ír, hogy vissza kell térnünk ahhoz a Jézushoz, aki semmilyen emberi intézményt nem tekintett akadálynak abban, hogy szeresse az embert. Ő szóba állt a szamáriai asszonnyal, aki ma a mi szemünkben egy hírhedt prostituált lenne, és első misszionáriusává választja. Tanítványai között ott volt a vámszedő, aki ma az adórendőrség tagjai közül kerülne ki, és a legmagasztosabb politikai csoportból egy zelóta, nálunk talán a Magyar Gárda egy elkötelezett harcosa lehetne. Vissza kell térnünk Jézushoz, aki őket is meghívta és meghívná a követésére. Jézus elismerően nyilatkozott az ellenkultúra képviselőjéről, Keresztelő Jánosról, ma egy szekta vezetőjének tekintenék a hivatalnokok. Beszélgetést folytatott a hithű farizeussal és tanácsossal, Nikodémussal, aki ma az egyházi hierarchia soraiból kerülne ki. De egy római századossal is, aki ma a tömegbe lövető rohamrendőrök egyik parancsnoka lehetne. Jézus nem tett kivételt: mindenkinek hirdette az evangéliumot. Vendégeskedett a farizeus Simon házában, aki lehetne egy hithű, erkölcsös példamutató katolikus, de a tisztátalannak tartott leprás Simeonnál is, akire ma úgy tekintenénk, mint egy kábítószeres, meleg AIDS-esre. Az ember mindig fontosabb volt számára, mint bármiféle rang, címke vagy intézmény. Az akkori többpárti politikai rendszerben sem szidta az ellenséget. A palánk egyik oldalán sem. Voltak ellenségei, és meg is ölték. Ő mégis arra tanított minket, hogy a demokráciában is egyetlen megkülönböztető jegyünk kell hogy legyen, nem a politikai korrektség vagy az erkölcsi felsőbbrendűség, hanem a szeretet.
Nem sokkal halála előtt Assisi Szent Ferenc a következőket mondta társainak: Testvérek, kezdjük elölről, mert mind ez idáig nem tettünk semmit. Hozzáfűzném: testvérek, kezdjünk el végre szeretni. Egyéni szinten tegyünk meg mindent, hogy továbbnövekedjünk a szeretetben. Hagyjunk fel mindennel, ami rombol, különösen a pletykával, az ítélkezéssel, és tanuljunk meg osztódni az időnkből, a pénzünkből, abból, amink van.
Ennek a szeretetnek kézzelfogható megvalósítása közösségi szinten részünkről egy szövetség létrehozása, amelynek feladata a fogyatékkal élő testvéreink, értelmükben, látásukban, hallásukban, a mozgásban sérültek családjainak és személyes megsegítése. Ennek első lépéseként a Szent Fausztina Irgalmasság Háza segítségével 2020. szeptember 12-én, Kaposváron szeretnék rendezni egy nagy ünnepet a különféle fogyatékkal élőknek és családtagjaiknak. A rendezvény ökumenikus lesz, és a civil szervezetekkel összefogva kerül megrendezésre. Erre a napra elkértem a Kaposvár Arénát, hogy méltó körülmények között, színvonalas műsorral ajándékozhassuk meg a szegényeket és fogyatékkal élőket és családtagjaikat. A rendezvény címe: Örömhír a szegényeknek, a megtört kenyér és a megtört ember. Mert hitem szerint a misében megtört kenyér, ostya és a megtört ember testében is ugyanaz a Krisztus van jelen. Már találkoztunk azokkal a vezetőkkel, akik intézményeikben vagy szervezeteikben élő kapcsolatban vannak a különféle fogyatékkal élő emberekkel. Szükségünk lesz sok-sok önkéntes segítőre, akik széppé, ünnepélyesebbé tehetik a fogyatékkal élők számára ezt a napot. Jelentkezni önkéntesnek a program végén, a recepciónál lehet.
Forrás: Katolikus.ma
Fotó és videó: Kaposvári Egyházmegye
Magyar Kurír