Neobolsevizmus - katolikus.info - A keresztény hit és a politika

Ma Magyarországot polgári és keresztény mivolta miatt egy eddig szinte soha nem látott mértékű, folyamatos rágalomhadjárattal és diktatórikus erőszakkal próbálják meg külső és belső ellenséges erők a szabadságától megfosztani. Ebben a hadjáratban akár még hamisan polgári beállítottságúaknak mutatkozó, de valójában báránybőrbe bújt farkasok is aktívan részt vesznek. Igaz magyar és igaz keresztény tehát nem adhatja szavazatát olyanra, aki – Mindszenty József bíboros szavait idézve – „megtagadja magyarságát, idegen bandák kötelékében silány szegődménnyel”.

„ (…) egy kormánybuktatásra készülő pszichopata (nem mellesleg a családját és pártját ennyire erkölcstelenül eláruló – KG) verbális háborút robbantott ki az ellenzéki médiával, mert a lényéből fakadó agresszió következtében képtelen mindenfajta együttműködésre (…) Ami Magyar Pétert illeti, ezt a tesztet egyszer már lefuttatta Magyarország. Akkor Károlyi Mihálynak hívták azt a moral insanityt (erkölcsi elmezavaros – KG), aki a magyarságra szabadította egy legalább ilyen léptékű világfordulóban az őrülteket és a gazembereket. Károlyi Mihály hozta ránk Kun Bélát és a vörös terrort és Károlyi hozzájárult a trianoni katasztrófa előidézéséhez (…) Magyar Péter pontosan olyan jellemhibás alak, mint Károlyi Mihály volt, és pontosan olyan katasztrófát hozna ránk, mint az elődje, ha nem tanulunk a történelemből. Innentől fogva ez az új Károlyi Mihály mégis figyelmet érdemel. Nem az az érdekes, hogy még hányféle szemfényvesztés derül ki róla, hanem hogy amikor egy ilyen alak hatalomra kerül, akkor mi várható tőle. Ezt pontosan tudjuk. Ne is felejtsük el.” (Bencsik András: Károlyi Mihály, ha visszatér. Demokrata 2025. február 19. 5. old.)

Mivel 2026-ban Magyarországon ismét sorsdöntő országgyűlési választások lesznek, szükséges a fentiek értelmében egyértelműen kimondani azt, hogy magát valóban tisztességesnek és magyarnak tartó és valló ember nem szavazhat olyan pártokra és személyekre, amelyek egy ateista világkormány uralma alá akarják hajtani Szent István és Szűz Mária Magyarországát, továbbá akik erőszakoltan rá akarják már kiskorúakra is erőltetni az isteni teremtéssel merőben ellenkező, nemi devianciákat és aberrációt, és akik az országnak idegen, a nemzetet szétzüllesztő migrációs áradatot (az egyértelműség kedvéért itt azokról van szó, akik miatt az országhatárt védő határkerítés felállítása vált szükségessé) akarnak az országra zúdítani. Minden, az ország ellen irányuló belső és külső támadás egy gonosz nemzetgyilkosság, méghozzá a lakosság azon mérhetetlenül szűklátókörű, hálátlan és önpusztító része által is, akik hazaáruló módon az ellenségnek a támogatói. Az ilyen, a magyarságtól teljesen idegen pártoknak a programjai (akár mit is ígérnek benne) soha nem részesülhetnek támogatásban valódi hazafiak részéről, az ilyenekre szavazni igen súlyos erkölcsi vétek! A szavazástól pedig – a bátor hangú Viganò érsek szavai szerint is – „erkölcsileg sem lehetséges a tartózkodás, mert ebben a háborúban semlegesnek vallani magunkat azt jelenti, hogy az ellenséggel szövetkezünk.” Ne bízza el tehát magát senki: a polgári-keresztény oldal minden szavazó- és járóképes tagjának el kell mennie, és ilyen irányultságú pártra kell adnia a szavazatát!

XII. Piusz pápa ma is érvényben lévő, 1949. július 1-jén kelt határozata (DH 3865), amelyet XXIII. János pápa megerősített (DH 3930), így hangzik: „Azok a hívő keresztények, akik a kommunisták materialista vagy keresztényellenes tanítását vallják, főleg, ha védelmezik és propagálják, ezen tény alapján a katolikus hit aposztatáinak minősülnek, az Apostoli Szentszék hatályába tartozó kiközösítés alá esnek, és nem járulhatnak a szentségekhez (DH 3865).” Amikor a nép képviselőit választják, katolikus polgároknak NEM MEGENGEDETT olyan pártokra vagy jelöltekre adni a szavazatukat, akik még ha nem is hangoztatnak a katolikus tanítással ellentétes elveket, (…), de mégis társulnak a kommunistákkal és támogatják őket cselekedeteikkel (DH 3930).

A fentiekből is látható, hogy az Egyháznak mindig kötelessége (volna) a legmagasabb testületi szinten is kimondani a véleményét, azaz megvédeni a keresztényeket és minden jó szándékú embert, kiváltképp akkor, ha a keresztényeket bárhol a világon külső-, vagy belső támadás éri. Erre ad követendő példát többek között XI. Pius pápa Divini redemptoris enciklikája, valamint XIII. Leó pápa apostoli körlevele a szabadkőművességről.

A polgári-keresztény irányra szavazni szándékozók az elkövetkezendő országgyűlési választások alkalmával tehát ne maradjanak otthon, és semmilyen irányú előzetes felmérés (se pozitív, de negatív statisztika) ne befolyásolja őket abban, hogy szavazatukat csak és kizárólag a polgári-keresztény értékeket képviselő pártokra, és ne a fentiekben megnevezett ellenségesekre adják le, mert csak ezzel tudják biztosítani az ország további fejlődését. Ez az egyetlen lehetséges választás a globalista puccsal szemben, amelyet az ébredező neobolsevik-liberális oldal véglegesen, helyrehozhatatlanul és a jövő nemzedékek számára felbecsülhetetlen károkat okozva készül végrehajtani.

Az 1956. október 23-tól november 3-ig tartó 12 „csillagos napot” követően a kegyetlen, bosszúálló megtorlás áldozatai börtönben vagy „végső megoldásként” az akasztófán végezték. És a mai baloldal zöme ennek az elvetemült, nemzetgyilkos rezsimnek a neveltje, vérségi vagy szellemi leszármazottja. Amikor valaki ezeket a mai „utódokat” akár a legkisebb mértékben is támogatja, akkor tulajdonképpen ezeket a hős, 1956-os szabadságharcosokat küldi ismételten börtönbe vagy bitófára! Aki ezt a tényt – akár világi, akár egyházi részről – elhallgatja és csak általánosságokba burkolódzik, az indirekt módon a sortüzeket leadók, a bosszúállók oldalára áll, azaz, aki nem foglal állást egyértelműen a helyes oldal mellett, és nem nevezi néven a mai ellenséget, az indirekt módon az akkori és a mai ellenséggel szövetkezik. Könnyebb volna az ártatlan, meghurcolt oldalnak, ha ezek a még élő, akkori gyilkosok és jelenlegi utódaik elnyerték volna méltó, már a földi igazságszolgáltatás által is kiszabott büntetésüket. Hány kivégzett, bebörtönzött ártatlan ember vére tapad a kezükhöz és megátalkodott lelkükhöz! Hány családot, papot, szerzetest tettek tönkre gyalázatos módon ezek az Isten-, ember-, és emberiség-ellenesek! A minden tekintetben elégtételt adó igazságszolgáltatás és számonkérés mind a mai napig nem történt meg! És most újra ezek gyalázzák, rágalmazzák és minden erejükkel próbálják ismételten a pusztulásba taszítani az országot. Jöjjön el az Isten ránk tekintő, az adott helyzetben valamelyest megnyugvást adó irgalma és a már régóta várt, evilági igazságszolgáltatása.

A mai kornak végzetes hibája és bűne, hogy keresztény körökben is egyre inkább – teljesen hamis megfontolásokból − el akarják vitatni az erőt, valamint a szóval és egyéb, megengedhető eszközökkel megvalósított jogos önvédelmet. „Aki kardot ránt, az kard által vész el” – az ártó támadó kardrántására a megtámadott ártatlan fél karddal válaszolhat, sőt, a kötelező önvédelem meg is kívánja ezt, így az ártó támadó akár el is veszhet a jogos önvédelem kardja által. Hallgatással nem szabad hamis prófétává válni!

Visszatérve Viganò érsek szavaira: „Ne higgyétek, hogy ezek távoli hipotézisek: ahol az éber baloldal hatalomra kerül, ott a leggonoszabb, legemberellenesebb és legkeresztényellenesebb diktatúrát hozza létre, amelyet az emberiség valaha is ismert. És tudjuk, hogy valahányszor a baloldal hatalomra került, demokratikus úton soha nem távozott.” Továbbá: „Nem egyszerűen két olyan jelölt és irányvonal között kell választaniuk, akik történetesen különböző politikai oldalakon állnak, de mindketten a közjót tartják szem előtt, az Alkotmány és a törvények betartásával. Nem! Ezen a választáson két, egymással gyökeresen ellentétes elképzelés között kell választanotok nemzetetek kormánya tekintetében: a demokrácia és a diktatúra, a szabadság és a rabszolgaság között.” A diktatúrában és rabszolgaságban – ugyancsak Viganò érsek szavaival fogalmazva – annak kimondása, hogy „Krisztus az Úr”, gyűlöletbeszédnek, egy abortuszklinika előtti imádkozás pedig terrorcselekménynek minősül majd.

Európa mai tragédiájának előidézésében tehát nem csak a hitehagyók, hanem sajnos a mai megmaradt kereszténység is bűnös, mert gyakorlatilag (nagy tisztelet a kivételnek) feladta az ártó támadóval szembeni jogos önvédelmét Gondoljunk csak Szent Istvánra, Szent Lászlóra, Hunyadi Jánosra és a többi keresztény nemzeti hősre, egészen napjainkig, akik minden erejükkel védték a nemzetet, a kereszténységet, ami pedig keresztény morális alapon is kötelező egy nemzet, egy társadalom vagy akár egy földrész tekintetében egyaránt, főként egy ilyen mérvű és erejű, jelenleg is folyó sátáni támadással szemben. Itt most részleteiben nem térek ki a hazájukat, az '56-os hősöket szánt szándékkal elárulni készülő (mert ezeknek erre semmiféle mentségük nincsen) azon mai fiatalokra, és mindazokra, akik a polgári-keresztény irány megbuktatását és "leváltását" tűzik ki célul, akik a polgári-keresztény kormányzást olyanokkal akarják felcserélni, akik vagy akiknek elődei a korábbi (1945-1990) évtizedekben is már kipróbáltan bizonyítottak országvesztésből, valamint magyar- és kereszténygyűlöletből.

Szükséges volna minden magyar emberhez eljuttatni mindazon számtalan  pozitív tény ismertetését, amelyeket a polgári-keresztény kormányzat az elmúlt másfél évtized alatt megvalósított a magyar életben.

Aki tehát mégis az ország ezen ellenségeire szavaz, az a minden tekintetben – anyagi szempontból és erkölcstelenség tekintetében is – leggonoszabb, legaljasabb diktatúrát – mert ez valóban diktatúra – szabadítaná rá az országra!

Aki ma a Kormány, illetve a polgári-keresztény oldal ellensége, az ugyanúgy kiveszi a jóból a részét és ugyanúgy megbűnhődne, ha nem polgári irányultságú, tehát ha baloldali-liberális kormány lenne uralmon. A brüsszeli, legkegyetlenebb liberális terrorszervezet valóban a legrombolóbb diktatúrát szabadítaná rá aljas és gonosz módon az egész országra. Ezzel azok is ugyanúgy pusztulnának, akik ezt az átkot hoznák az országra. A társadalom azon része, amelyik egy ilyen romboló irányzatot és rendszert segít a hatalom felé, már teljesen elveszítette a normális gondolkodását és a legminimálisabb erkölcsi érzékét is!

Milyen nagy erkölcsi megerősítés és háttér lenne az, ha a magyar keresztény egyházak – elsősorban hivatalos, legmagasabb testületi szinten – egyértelműen, nyilvános körlevél szintjén is megtámogatnák a polgári-keresztény irányzatot, egyben néven nevezve az ellenségeket is! Az pedig még véletlenül sem lehet elfogadható indok, amit esetlegesen fel szoktak hozni, hogy egy ilyen határozott figyelemfelhívás és egyértelmű erkölcsi állásfoglalás majd úgymond „megosztja” a templomba járókat (azaz valakikből ellenkezést vált ki), és akkor inkább ne is hangozzék ez el. Ha megosztja, akkor az azt jelenti, hogy amazok soraiban is ott vannak a gyakorlatban az ateistáknak, nemzetelleneseknek, család-elleneseknek szabad utat és támogatást adók, akikre XII. Pius 1949-es, mindmáig teljesen aktuális, fent idézett nyilatkozata különös nyomatékkal vonatkozik.

A 2026-os országgyűlési választások idejére már felnőtt egy olyan új, most először szavazóképes generáció, akiket − persze közülük sem mindenkit − ugyanúgy meg tudnak téveszteni és sajnos meg is tévesztenek ezek a liberális-neomarxista ország-rontók és ezáltal Hazájukat, Nemzetüket, mindenüket képesek elárulni a nem polgári-keresztény ellenoldalra történő szavazással. Akik nem a polgári-keresztény irány támogatói − esetleg közönyből, ami szintén menthetetlenül súlyos felelőtlenség – vagy még inkább annak szándékos ellenségei, öngyilkos módon − még akkor is, ha ők maguk is belepusztulnak és persze a tisztességes honfitársak úgyszintén – teszik tönkre, minden pozitív kormányintézkedéssel szemben a saját maguk sorsán túl a másokét is.

Az ilyeneknek adhatnak akármilyen kedvezményeket, ezeknek semmi sem jó, semmi sem elég. Mert olyan kifogásokat hoznak fel példának okáért a két- és háromgyermekes édesanyák támogatásával szemben, hogy akkor az egy-gyerekesek miért nem kapnak ilyet. Az ellenoldal, amelyikről itt szó van, uralmuk ideje alatt többek között Bokros-csomagot, meg sok egyéb, a nemzetet gazdaságilag és erkölcsileg kivéreztető, pusztító intézkedést hoztak − persze ezektől mást várni soha nem is lehetett és ma sem lehet.

Az írásom első részében felsoroltak tükrében az alábbi szempontokra célszerű fokozott mértékben odafigyelni és azokat kormányoldalról, illetve a polgári-keresztény oldal részéről foganatosítani.

Az ellenségre (mert sajnos valakinek ön- és közpusztító módon bizony ez kell – saját tapasztalatom alapján írom, hogy ezek ott vannak iskolákban, munkahelyeken is; itt most fővárosi, tehát ebben a tekintetben a rosszabbik oldal viszonylatában nézve –, vannak olyan intézmények, ahol szinte mindenki az ellenséges oldalon áll; nem véletlenül került másodszorra is megszavazásra a nyilvánvalóan biztos-rossz főpolgármester is), és itt konkrétan az idegen szellemiség mai belföldi politikai porondon levő Tisza párti vezéréről van szó, akire azért most ne csak „két perc figyelmet” szánjunk.

Nem csak az ezeket a pusztító elemeket megbízók visszaszorítása a cél (nyilvánvalóan elsődlegesen azoké, valóban a gyökereiket kell elvágni legelőször, de azzal párhuzamosan a „kinövésüket” is), hanem az azok által fizetett, magyarországi, a családját, pártját és országát sokszorosan és súlyosan eláruló, magas fokon erkölcstelen, hazug, idegenlelkű, gonosz, bérenc demagógé is, mert amikor majd jön a szavazás, ez is indulhat a listán és fog is szavazatokat kapni, még akkor is, ha most éppen „apad”: mert még 35% is nagyon, de nagyon sok egy ilyenre. Ezeket a fellépőket, vezérüket parlamentárisan (mert ezeknek a szintjére nem lehet lesüllyedni), de erőnek erejével, tehát még véletlenül sem „glaszékesztyűsen” kell hatástalanítani, a jogos önvédelem súlyos erkölcsi kötelezettsége okán.

Nincs annál erkölcsileg alávalóbb jellemtelenség, mint hogy valaki a családját, házastársát használja fel − lehallgatással, ami szintén jogtalan volt már − áruló módon a saját telhetetlen, gátlástalan előmenetelére, nemkülönben azt a (kormány)pártot, amelyiktől minden jót, többek között magas pozíciót is kapott. De hát tudjuk, Iskarióti Júdás is valaha apostol volt. Aki annak idején, a korábbi történelmi korokban áruló módon átadta a várkulcsot az ellenségnek, az – jogosan – a legsúlyosabb büntetést kapta érte.

Nagyon fontos lenne azt is mindenkiben tudatosítani, hogy ennél a Magyar Péter-jelenségnél nem azon kellene évődni és azt elemezgetni, néha már kabaré stílusban és szintjén, hogy megint milyen eszement, abnormális dolgot nyilatkozott vagy művelt, mert ez azt a veszélyt hordozza magában, hogy a nemzeti oldalról sem fogják esetlegesen kellő mértékig komolyan venni a veszélyt. Jóllehet, a baloldali/liberális médiák az egyre növekvő baloldali támogatottságát sulykolják, de azért sajnos nem alaptalanul. Ugyanis valakik bejuttatták ezt a kár- és kórokozót az Európai Parlamentbe, ahol szüntelenül végzi mérhetetlen rombolását az ország ellen.

Az is egy teljesen abszurd dolog, hogy egy ilyen, az ország ellen folyamatosan dolgozó és nem mellesleg a közéleti téren sem feddhetetlen elemnek egész egyszerűen nem lehet felfüggeszteni a mentelmi jogát. Ez ugyanaz a jogcirkusz, mint amikor Gyurcsány Ferenc 2006-ban öszödi beszédet mondott, az országpusztítás egyértelmű bizonyítékát, utána jött a szemkilövetés és ezt követően – akinek még maradt szeme – annak ezek részéről a szemközt hazudtolása. És akkor a 2010-es választásokkor pedig a liberális-szabadkőműves amerikai vezetés által egy teljesen hazug, hamis üzenet érkezése, hogy a megválasztott polgári-keresztény Kormány ne tegye börtönbe az ellenfelét! Hát nem azért kellett volna börtönbe tenni ezt a bűnözőt, mert ellenfél volt, hanem mert háborús bűnt követett el, a mellkasra-fejre lövetéssel és az egész akciójával. Ezt akkor sajnos nem válaszolta meg egyértelműen a Kormány a Hazánkat sokszorosan eláruló (Jalta-Potsdam-Párizs, 1956) Amerikának. Persze, voltak, akik azt is mondták, hogy ez a Gyurcsány Ferenc biztosította közvetett/indirekt módon a 2/3-os szavazati többséget a Kormánynak – persze ettől még az igazságos ítélet elmaradt és aztán ez a bűnöző és a holdudvara újra csak beülhetett a parlamentbe ellenzékként – mert még ezek után is volt, aki oda szavazott, országpusztító módon.

Ha ez az előbb említett, újdonsült pártvezér kerülne uralomra, akkor háború lenne (mehetnének behívó-/mozgósítási paranccsal a kedves ifjak is, akik oda szavaztak, széttépetni a testüket teljesen idegen érdekekért – és sajnos azok is, akik ez ellen szavaztak), migráció − nézzék meg, mi van Németországban, Franciaországban, Svédországban − naponta késelések, gyilkosságok, rablások, nemi erőszak, tömegbe hajtás; migráns-támogatás, a bűnözés támogatása az ártatlan áldozatokkal szemben. Ha mást nem néznek, akkor az erre szavazók szülei, gyerekei is és ők maguk is mind áldozatul esnének valamilyen szinten ennek a gyilkolásnak. Ez hiányzik ezeknek? Azután a gender-LMBTQ-woke dögvész, ami teljesen tönkre tenné a családokat, a kicsi gyermekektől kezdve az egész társadalmat. És akkor aztán valóban lenne diktatúra: egy tiltakozás vagy egy felszólalás súlyos börtön- és pénzbüntetéseket vonna maga után, ahogyan az a korábban még „fejlett”-nek nevezett, de valójában már nagyon is dekadens Nyugaton zajlik. Ha ezeknek az oda szavazni kívánóknak ez a mostani biztonság ennyire nem tetszik, akkor − most mi is azt mondjuk − el lehet menni ezekbe az országokba lakni, de akkor ne is szavazhassanak onnan se ellenünk!

Sajnos nem „koppant” akkorát az „éji bogár”, mint amekkorát kellett volna, mert már benn van az Európai Parlamentben és idehaza is nem kevesen tapsoltak és tapsolnak a belőle áradó gyűlölködő, hazug mondókáinak. Tehát sajnos „van rá vevő”. Bár joggal mondható, hogy minden szava hazugság, de mégis, célszerű volna a főbbekre konkrétan megfogalmazott válaszok közzététele, a sok hamisság leleplezése, illetve a még mindig (érthetetlen módon) bizonytalankodók esetleges tisztánlátása érdekében. Ahogyan az előzőekben már írtam, több, egyébként igen jó szándékú és bátor polgári-keresztény fórum is néha már majdhogynem vicc szintjén kezeli ennek a veszélyes ellenségnek a megnyilvánulásait: nem lehet úgymond semmit sem „elviccelni”, igen kemény ellenlépés, konkrét cáfolat szükséges a tömérdek hazugsága ellen (olyan fórumokon is, amelyeken az ellentáborba is, vagy a bizonytalankodókhoz is eljut a szó).

„A győzelemre még 14 hónapot kell várni” – természetesen elengedhetetlenül és elsődlegesen fontos a magabiztosság, legyen pontosan így. De nehogy esetleg a naivabbakban ez olyan érzést keltsen, hogy „itt már minden teljesen biztos, nekem már szinte el se kell menni szavazni, úgyis meglesz minden”, mert sajnos már volt ilyenre példa. Az ellenoldal bizony el fog menni szavazni! Minden szavazó- és „járó” képes embernek el kell menni a polgári-keresztény oldalra szavazni. Tehát nem csak az ellenséges megbízók, hanem a kivitelezők is ugyanolyan ellenségek, beleértve nem csak a pártjelölteket, hanem az oda szavazókat is, a nemzet azon részét, amely szavazatával az ország teljes romba döntését, 30 generáció munkájának elpusztítását fogja támogatni. Mitől lesz jobb, ha a biztos-rosszra szavaz? Ez egy szűk látókörű elvetemültségre vall, ami ma a dekadens Nyugatot is jellemzi. Az ilyen szavazók viselkedése – bibliai idézettel illusztrálva – sátáni megátalkodottság tekintetében hasonló ahhoz a sertéskondához, amelybe az Úr Jézus a gonosz lelkeket beleűzte (Mt 8,32). Az ilyenek az „LMBTQ-woke-gender dögvészt”, a pusztító migrációt és a háborút hoznák az országra, és – Wittner Mária gondolatai szerint – újra akasztófára küldenék nem csak az 1956-os magyar hősöket, hanem velük együtt az egész magyar nemzetet is!

Sajnos ez, az akkor többségi néprétegréteg 1994-1998-ig, valamint még 2002-2010-ig (utóbb kétszer egymásután is) megadta ezeknek a lehetőséget a romba döntéshez. Aztán persze látszott az, hogy ezek többek között mire képesek (ez sajnos lényükből fakadt: ez volt 1919-ben, 1945-től, illetve az elmúlt 35 éves uralmaik alatt is).

Rettenetes érzés 4 évenként attól rettegni, hogy megint ezek kerülnének hatalomra: 1990-ben többféle okból kifolyólag, de mindenfajta számonkérés elmaradt, így ez a mai helyzet, azaz, hogy ezek és szellemi utódaik porondon lehetnek és ordíthatnak ellenünk, részben ennek is a következménye!

Hol és melyik, korábbi, jogállami rendszerben – például a Horthy korszakban – lehetett ilyen mérvű gyűlöletkeltést végezni egy ország, egy kormányzat, egy kormányzó/miniszterelnök ellen? Ezeket az ügyeket – az EP politikusok „mentelmi joga” mellett is − büntetőjogi kategóriakánt kellene kezelni és komoly eljárást indítani ezek ellen. Ne hagyja a Kormány ezt az ellene való folyamatos gyűlöletkeltést! Ennek eltűrése tulajdonképpen az anarchia burkolt (kényszer)toleranciája. Az úgynevezett „gyűlölettörvényt” mindig csak a polgári-keresztény oldal ellen lehet az ellenoldal részéről hangoztatni? Az ilyenek ellen – független (tehát ne ellenoldali, vagy burkoltan ellenoldali) ügyészek által – történjék meg a mielőbbi vádemelés.

A Kormánynak sokkal határozottabban és keményebben – mielőbb büntetőjogi úton is – kellene tehát fellépni ez ellen a fizetett Soros-bérenc demagóg és csapata ellen. Össze kellene gyűjteni a főbb hazugságait (persze minden szava az) és az ezt megcáfoló ellenérveket eljuttatni azok fülébe, akik bizonytalankodnak vagy mennek utána, a zászlója alatt a „massa damnata”-ba. Nem elég csak jövőre a kampányciklusban minden erővel elhárítani ennek az ellenségnek a lépéseit, hanem már most jóval nagyobb erőbevetéssel kell leleplezni és minden eszközzel megakadályozni az emberellenes tevékenységét. Ezért is alakult meg a Harcosok Klubja, amit az ellenség máris igyekszik minden erejével lejáratni és meghazudtolni. Egy ilyen ellenség-pártvezér tehát bejuthatott az EP-be, tehát vannak, akik erre szavaztak és sajnos lesznek is. Persze legyen magabiztos a polgári-keresztény oldal, ez helyes magatartás, de vigyázzon, hogy egy kicsit se bízza el magát, ne kicsinyelje le a veszélyt. Emlékezzünk csak vissza: 1994-1998-ig, illetve 2002-2010-ig is a posztkommunista gyilkos horda uralta – többek között egy pufajkás miniszterelnökkel, majd egy szemkilövetővel az élen – és véreztette ki még jobban az országot. És az nem mentség az ezekre szavazóknak, hogy ezt ők akkor nem látták. Ezt minden normális és magyar szívű ember láthatta akkor is és látnia kell most is. Ezért kell már ma fokozott erőkkel megtenni mindent az ország további védelme érdekében.

Ma az ukrajnai háború is ugyanazon szabadkőműves fináncoligarchia utódainak érdeke, amelyiknek az I. és a II. világháború kirobbantása is az érdeke volt. Ami ma a magyar gazdaságban nehézség, az főként és szinte kizárólagosan éppen ennek a külföldi, liberális irányzatnak – többek között az Európai Unió szabadelvű rombolói tevékenységének – a következménye, amit a polgári oldal külső és belső ellenségei Magyarországon most újra a hatalomba kívánnak.

A jelenlegi Kormány hihetetlenül nagy anyagi támogatást is biztosít és egyre szélesebb körben − rezsicsökkentés, a családok támogatása (persze a telhetetlenség és a megátalkodottság ezt is alattomos módon kifogásolja), a polgárok védelme és sok egyéb kedvezmény.

Attól, hogy kormánykörökhöz közel álló, bizonyos személyek Magyarországon tehetősek, a lakosságnak nem lesz kevesebb, sőt, több fog jutni, mint ahogyan azt az elmúlt 15 év egyértelműen igazolta a legutóbbi (2002-2010) posztbolsevik uralom keserves időszakát követően. Az ilyeneknek, akik ezt – ismét csak a hazug sulykolás és a saját beleegyezésük eredményeképpen – a kritikát felvetik, azoknak érdekes módon nem okoz problémát az, hogy a Soros-kartelleknek és magának a mágnásnak sokszorosan nagyobb vagyona van, amivel viszont mennyit ártott és árt anyagilag és morálisan is egész Európának és a világnak!

Azt is mondják az ellenoldalon, hogy a Kormány mindezt a szavazatokért teszi. Igen, azért is, mert azon múlik az, hogy ez továbbra is így lehessen! Igen, pontosan: a szavazatokért és utána a további jólétért, anyagi, szellemi és erkölcsi fejlődésért, amiből az ország belső ellenségei is – meg nem érdemelten ugyan, de – ugyanúgy részesednek. Ha nem ez volna, akkor azok is ugyanúgy pusztulnának, akik szavazatukkal „házgyújtást”, rombolást, anarchiát, polgárháborút idéznének elő.

Ezek nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni arra a 4+8 évre, amikor volt Bokros-csomag, minden kedvezmény megvonása, a Magyar Bálint és Kuncze Gábor-féle teljes szellemi leépítés, rombolás; azok akkor minden tekintetben a teljes nyomor szélére taszították az országot. Egy mostani Tisza pártvezér most ugyanazt tenné, mivel ugyanazok állnak mögötte, mint akik azok mögött álltak annak idején.

Arról is essék szó, hogy itt 1989-90-ben az átvedlett posztkommunisták 120 milliárd dollár értékű állami vagyont „tüntettek el” (magyarán loptak szét és el; lásd ehhez: Hernádi Tibor: A rendszerváltás igaz története, 10. old.) saját tulajdonba, és akkor a Kormányra mondják ezek, hogy lop? Ahogyan Orbán Viktor miniszterelnök is nyilatkozta egyszer: minden törvény szerint működik. És nyilvánvalóan, hogy nem az ellenfél köreit fogják engedni gazdaságilag megerősödni! Ilyen esztelenséget csak ezek várhatnak el!

Az ellenség írott és televízión keresztüli hírközlő csatornáinak minél nagyobb mértékben való háttérbe szorításával/betiltásával − ahogyan annak idején a Népszabadsággal tették, nagyon helyesen − most is, de a kampányidőszakban is egyre inkább szükséges megakadályozni az ellenséges lázítást, rágalmazást, a valótlan hírek terjesztését. Az ellenség szó szerint úton-útfélen generálja az anarchiát, és diktatúrát üvölt: ha itt diktatúra volna, akkor ezek sok év börtönt, meg sortüzeket kapnának viszonzásként.

Az ellenoldal a jövő évi választáskor − de már most is − vélhetően át fog majd venni a kormányoldalról származó pozitív gondolatokat, ötleteket is (hogy ők sem akarnak háborúzni, ők sem fognak migránsokat beengedni, ők sem támogatják a gendert), hogy azokat – nyilvánvalóan szavazatszerzési céllal (gonosz és nemzetellenes érdekeik későbbi érvényesítése érdekében) – majd a magáénak tüntesse fel, homlokegyenest ellentétben a valódi, gonosz szándékaikkal. Erre is létfontosságú volna már jó előre felhívni a választók figyelmét, hogy a szavazók ezeknek a mostani, eddig elhangzott nyilatkozatait nézzék meg! Mert ezek is olyanok, mint a hajdani szovjet-kommunista külpolitika (ahogyan annak idején, amikor valóban diktatúra volt, ez tiltott humornak számított): ─ Milyen a szovjet diplomácia? ─ Amit tegnap megígért, azt ma nem tartja be és holnap letagadja. Ez a mostani ellenséges „diplomácia” viszont már eleve semmi jót sem ígér!