KRITIKA A MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ VEZETŐSÉGE ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOKHOZ VALÓ HOZZÁÁLLÁSÁHOZ
A 2026-os országgyűlési választásokat megelőzően (és már a korábbi években is: http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/KG_hit_401.html) – többek között annak okán, hogy látva a társadalom nagyfokú tájékozatlanságát, félrevezetettségét és átlagában tekintve morálisan is katasztrofális szintjét – többszöri kérést jelentettünk meg magyar egyházi felsővezetők felé, az országgyűlési választások előtti, körlevélben történő, egyértelmű erkölcsi állásfoglalás mellett. Nem pártok, de az ateista-globalista irányzatok megnevezése és az azoktól való egyértelmű elhatárolódás, másrészt a patrióta-nemzeti oldal erkölcsi támogatása érdekében, továbbá egyházi lapokban történő, alábbi nyilatkozattételünk elfogadása és megjelentetése ügyében:
https://katolikus.info/liberalizmus-es-keresztenyseg.htmlEnnek az idei alkalommal vagy válasz nélkül hagyása vagy egész egyszerűen elutasítása történt meg a különböző hivatalos egyházi fórumokon. Viszont az Új Ember 2026. május 3-i számában leközlésre került Székely János és Gájer László szerzők az alábbiakban kritika alá vont nyilatkozata. Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy ilyenkor hol marad a fennen hirdetett kiegyensúlyozott tájékoztatás? Ami nem támogatja a balliberális globalista irányvonalat, az már sehol nem jelenhet meg hivatalos egyházi fórumokon? Az Egyháznak bizony vannak – szerencsére nem is kevesen – valóban nemzeti és partióta tagjai is! Az ilyen nyilatkozatok, nyilatkozataink megjelentetése ellen, amikor az elutasításra került, mindig az volt az elutasító indok, hogy az Egyház ne politizáljon, illetve, hogy ezzel ne ossza meg a templomba járókat. Az elemi tisztesség – főképp ezek után, ami itt történt – most azt kívánná meg, hogy legalább a Magyar Kurír felületén is (mert az jut el a legtöbbekhez) ez a mostani írásunk is teljes terjedelmében megjelenhessék! Audiatur et altera pars! Hallgattassék meg a másik fél is!
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa egyik, a gyónási titok ellen tervezett ellenoldali „merénylet” elleni felszólalása alkalmával többek között az alábbiakat is nyilatkozta: „Hangsúlyozzuk papjaink, minden hívő ember és a társadalom felé, hogy nem vagyunk politikai szervezet, a kampányban nem kívánunk részt venni (kiemelés tőlünk). Küldetésünk a lelkek üdvösségének szolgálata.” https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-mkpk-allando-tanacsanak-nyilatkozata-151093
Valóban, az Egyház nem politikai szervezet, de mindemellett – mivel ez is ugyanúgy a lelkek üdvösségét érinti – a politika irányvonalait is magában foglaló kérdésekben is szükséges, sőt kötelessége felszólalnia, ugyanis a társadalom lelki irányítása az Egyháznak az elsődleges feladata, amely nem hagyatkozhat csupán ajánlásokra, hanem határozott kiállású felszólításokra, egyértelmű véleménynyilvánításra van szükség, ami épp úgy képviseli önmagát, mint a másoké magukat. Másrészt a templomba járókhoz kötelezően felolvasandóan csak a Püspöki Kar tud eljuttatni körlevelet, valamint a hivatalos egyházi sajtó is többnyire az ő függelme alatt létezik és működik. Lásd ehhez még: https://www.youtube.com/watch?v=r7pyomfEtIU
Tiszteletre méltó Mindszenty-Pehm József alábbi, ma is teljesen aktuális nyilatkozatai értelmében, adott esetben morális kötelesség ezen irányvonalak világos kijelölése.
1/ „A politizálás csak abban az esetben volna elválasztható a papi hivatástól, ha a vallás és a politika is különválasztható lenne, vagyis, ha a vallás nem volna egyéb elvont elméletnél, égi vagy légi tüneménynél, melynek a földi, gyakorlati élethez semmi köze, és ha a politika ezt az elvont rendszert legalább békében hagyná. A vallás azonban nem puszta elmélet, hanem élet és valóság, mely erkölcsöt irányít s ezzel együtt nemzetet, családot, egyént, igazságot, jogrendet, gazdaságot, szóval az egész életet. Viszont a politika is erősen beleavatkozik a vallás és vallás külső szervezeteinek dolgaiba, azért szükséges az ellensúlyozás, a vallás viszont-beavatkozása a politikába. Mivel pedig erkölcs és becsület nélkül elvész a jogi és társadalmi rend, megdől a gazdasági rend és a nemzet ereje, a vallás politikájának kell az állam segítségére sietni azáltal, hogy lelket, fegyelmet, stílust vigyen be az emberi tevékenységbe és szavát, befolyását érvényesítse a társadalmi szervezetekben és a törvényhozás házában egyaránt. Pártot csak párttal lehet ellensúlyozni s a nemzeti ügynek nem szentimentális humanizmussal, nem általános frázisokkal, hanem hódoló, odaadó szeretettel való szolgálata mindig gondviselésszerűen kijelöli a papság számára azt a pártot, amelynek programjáért harcolva, a politika fegyvereivel is meg kell védenie hazájának legszentebb érdekeit.” Zala Megyei Újság 1926. január 31. - http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/Mindszenty_101.html
2/ „(…) mivel a politika ledöntheti az oltárt és romlásba viheti a halhatatlan lelkeket – ahogyan az a történelem folyamán annyiszor megtörtént −, súlyosan kötelező lelkipásztori feladatnak tekintettem a szavazó polgárok alaposabb tájékoztatását és felvilágosítását még a pártpolitika vonalán is elősegíteni. Az volt a felfogásom, hogy határozott kiállással és a lelkipásztoroktól jövő egyértelmű eligazítással megakadályozható a vallásellenes – vagy társadalmakat és a közerkölcsöket romboló – mozgalmak hatalomra jutása. A hit meggyengülésének a jele, ha az egyház ateista mozgalmakkal szemben a pártpolitikában semleges álláspontot foglal el és hívei ily módon megtévesztett lelkiismeretére hagyja a döntést.” In: Mindszenty József: Emlékirataim. Szent István társulat, 1989. 28-29. oldal https://ppek.hu/szit-pdf/Mindszenty_Emlekirataim_facsimile.pdf
3/ „A vatikáni zsinat is kinyilvánította: az Egyház mindig és mindenütt igénybe veheti a jogot, hogy a politikai jelenségek felett is ítéletet mondjon, amikor a személyes szabadságjogok és a lelkek üdve ezt megköveteli.” /ZDF Magazin, 1974. október 10. Mindszenty bíboros nyilatkozata Bécsben/ In: Mindszenty-leveleskönyv, 103. oldal. Összeállította: Mészáros István. Budapest, 1997. A kiadást gondozta: az Eötvös József Könyv- és Lapkiadó Bt.
Ehhez nagyon szorosan kapcsolódik az alább olvasható, XII. Pius pápa ma is érvényben levő, de papjaink és püspökeink által évtizedek óta sokszor gyakorlatilag teljesen elhallgatott nyilatkozata (gondolunk itt az elmúlt 36 évre, mert annak előtte erről nyíltan nem lehetett beszélni):
XII. Piusz pápa ma is érvényben lévő, 1949. július 1-jén kelt határozata (DH 3865), amelyet XXIII. János pápa megerősített (DH 3930):
Azok a hívő keresztények, akik a kommunisták materialista vagy keresztényellenes tanítását vallják, főleg, ha védelmezik és propagálják, ezen tény alapján a katolikus hit aposztatáinak minősülnek, az Apostoli Szentszék hatályába tartozó kiközösítés alá esnek, és nem járulhatnak a szentségekhez (DH 3865). Amikor a nép képviselőit választják, katolikus polgároknak NEM MEGENGEDETT olyan pártokra vagy jelöltekre adni a szavazatukat, akik még ha nem is hangoztatnak a katolikus tanítással ellentétes elveket (…), de mégis társulnak a kommunistákkal és támogatják őket cselekedeteikkel (DH 3930):
A kommunizmus mai formája a globalista neomarxista liberalizmus, tehát a nyilatkozat változatlanul aktuális. És ha ez ma megosztja a templomba járókat, akkor ez annak a jele, hogy ma is vannak (és sajnos nem kis arányban), akik a globalista irány elkötelezettjei.
Nagy apologéták, például a szentté avatás jogos várományosai, Bangha Béla https://ppek.hu/k1162.htm vagy Prohászka Ottokár https://ppek.hu/k850.htm milyen bátran léptek fel a maguk korában az akkor is terjedő, lelkileg súlyosan mérgező tévtanok ellen!
A 2026-os országgyűlési választásokat követően szinte azonnal jelentek meg a sokak részéről teljes döbbenetet kiváltó írások:
Ha a Vatikán már idejében elhatárolódott volna ettől az irányvonaltól, ahogyan azt XII. Pius pápa tette annak idején, akkor most nem lehetne az ateista-globalista oldalnak beállni a Szentszék vélhető támogatása mögé.
Nem egészen lehet felfogni, illetve nem lehet elég ellenérzéssel fogadni ezt a nyilatkozatot, hogy az Egyháznak – még feltételezés szintjén is – most érkezett el a kegyelmi pillanata. Az Egyház is nagyon sokat kapott, az elmúlt 16 évben is. Ehelyett egyik-másik szóban forgó írásban szinte elmarasztalás tárgya az, amit az elmúlt 16 évben a most lefejezett nemzeti Kormány az Egyháznak juttatott.
„A parlamenti választásokat a TISZA Párt igen nagy többséggel nyerte meg, amihez a választás másnapján püspöki konferenciánk nevében gratuláltam, és azt kívántam, hogy a megalakuló új parlament és kormány a kapott felhatalmazással nemzetünk igazi javát szolgálja.”
„Öröm volt tapasztalni azt, hogy a fiatalok nagy számban vettek részt a választáson, ezzel is kifejezve, mennyire fontos számukra hazánk jövője. Őszinte szívvel kívánom minden fiatalnak, hogy ezt a lelkesedést és tenni akarást őrizzék meg, váltsák tettekre, éljenek úgy, hogy általuk is szebb legyen a világ.”
Kérdezzük, de már csak filozofikusan, mert ennek a kérdésnek máshogyan most már nincsen értelme, nagyon keserűen eltűnődve mindezeken, hogy most hirtelen mégsem probléma az, hogy az Egyház politizál? Mert ez a hivatalos nyilatkozat az egész Püspöki Kar, mint testület nevében történt! Hogy alapvetően globalista, idegenlelkű, országokat és Európát egyre inkább tönkre tevő pénzemberek félrevezetésével és becsapásával lett a túlnyomórészt fiatal szavazótábor megválasztottja, és most ennek − még akkor is, ha ez a félrevezetett szavazótábor hatalomra juttatta − kifejezetten gratulálni kellett? De akkor legalább nem kellett volna ezt így közzétenni. Hogy ennek a balliberális, globalista, marxista irányvonalnak quasi pápai elismerésben kellett részesülnie? Mindezek a történések az Egyház normális irányvonalakat követő részének − meg kell mondani őszintén − a teljes arculcsapása. Vajon itt most miféle és miből való „gyógyulás” várható? Természetesen nem az a probléma, ha valaki bármiben reménykedik, de hogy ezért a szavazásért fiatalokat megdicsérni, akik ezt a perfidiát minden bizonnyal a legkiemelkedőbb számarányban elkövették és odadobták az országot egy mentelmi joga mögé bújó, a családját is csalárd módon elárulónak, ez sajnos minden határt áthág! Nyilván itt a püspöki dicséret akkor a rendszerbontó nagykoncert végletekig perverz és obszcén megnyilvánulóira is ugyanúgy vonatkozott! Nem találtunk püspöki nyilatkozatot az ellen, ami ezen a minősíthetetlen rendezvényen történt! Ezek a nemzedékek önmagukat ismerték fel az általuk megválasztottban:
Simili similis gaudet. Hasonló a hasonlót vonzza.
A 16 évig regnáló kormányt és az országot ezzel a szavazási eredménnyel – külső ellenséges erőkkel együttesen, azok teljes támogatásával – megfojtották, mert a polgári Kormány a globalista világ helyett az országot, annak nemzeti, szuverén érdekeit és értékeit választotta.
Attól, hogy ezzel a választási végeredménnyel esetlegesen mit kerültünk el, akár egy még nagyobb rosszat is, még senkinek nincs a legkisebb morális alapja sem ahhoz, hogy a jelenleg hatalomra juttatott irányvonalat direkt vagy indirekt módon (azaz az előző Kormány elmarasztalásával, viszonzásul azok rengeteg kedvezményéért) támogassa.
„Nem tettük szóvá, hogy az Isten-haza-család szólam folyamatosan elhangzott, miközben Isten nem illik ebbe a sorba. Teológiai szempontok miatt is elfogadhatatlan, hogy egy legyen még akár a haza és a család értékek között is.”
Aki csak egy kicsit is ismeri Mindszenty József bíboros életét és megnyilatkozásait, számtalan alkalommal olvashatja ennek a három fogalomnak szorosan való egymáshoz tartozását. Ha ezek a fogalmak nem tartoznak össze, akkor jut a világ ide, ahova az ateista globalizmus juttatta, az Isten nélküli, családot és hazát szétverő állapotba. Ez a fenti, főapáti nyilatkozat is teljes mértékben ez utóbbival harmonizál.
„Mai szemmel az Orbán-rezsim utolsó szakaszához tartozik, de a pride betiltásának törvénybe foglalása is aggályos demokráciarontás, hiszen a gyülekezési jog korlátozása árán végrehajtott szavazatszerzési kísérlet volt.” Ehhez csak annyit lehet hozzátenni, hogy ez egyenes következménye annak, hogy a Vatikánba LMBTQ zarándokok kerültek beengedésre https://www.szakacsarpad.com/p/xiv-leo-papa-beengedte-a-vatikanba-az-elso-pride-felvonulast valamint az alábbiaknak: https://mandiner.hu/kulfold/2026/04/nemetorszag-biborosa-elrendelte-a-homoszexualis-parok-megaldasat
Már az Ószövetség is a szodómiát (és annak rokon-bűneit) a kiemelten súlyos bűnök közé sorolja: https://ecssz.eu/DOI/pdf/ECSSZ-2025-6-1/ECSSZ-2025-6-1-8.pdf
Itt pedig egy minősíthetetlenül rágalmazó, a volt Kormányt szidalmazó összefüggésben kerül elő mindez, ugyancsak katolikus pap szájából. A gender-woke-LMBTQ agresszív, békétlen és gyűlölködő, létet és egészséget súlyosan veszélyeztető ideológia ellen való hathatós fellépés és az arról történő valós és hiteles tájékoztatás az emberiség normális jövőjének elengedhetetlen feltétele, amit a leváltott Kormány érdek nélkül, erejéhez mérten a legnagyobb mértékben próbált megvalósítani.
Toleránsak emberekkel szemben adott esetben lehetünk, de nem hazugságokkal vagy hazug ideológiákkal szemben. Így nem lehetünk toleránsak az LMBTQ gyermekrontó ideológia rombolásával szemben, a népeket kizsákmányoló politikusok hazugságaival, a keresztényellenes migrációt erősítő hamisságokkal, vagy a háborút idegen érdekek mentén támogató megvásárolt politikusokkal szemben: https://www.kereszteny.eu/
Az igazság, illetve egy választás eredményének erkölcsi konzekvenciája nem számadatok és százalékos arányok függvénye: még ha mindenki a nemzetellenes, globalista, balliberális, marxista irányra szavazott is volna, attól annak még nem lenne semmiféle erkölcsi létjogosultsága. A választások előtt a magyar társadalom félrevezetettsége és valamennyire erkölcsi állapota katasztrofális volt, aminek tükröződése e választási eredmény is.
Teljes ellentmondás és következetlenség az, hogyha valaki egyház iránti elkötelezettnek vallja magát, de ateista-globalista, azaz egy embergyűlölő irányvonalra és pártra adja le a szavazatát. Ebben az esetben nem a korruptságról vagy a nem-korruptságról van szó, hanem arról, hogy a nemzeti-keresztény oldal áll szemben a woke-globalista oldallal. Hogyan támogathat az Egyház (mert az Egyházba a nem-pap szavazópolgárok is beletartoznak, nem csak az egyházi felső vezetés) olyan pártot, amelyik például LMBTQ-párti oktatási minisztert jelöl? Most is – mint sajnos a közelmúltban is nagyon sok esetben – a püspököknek és a fenti szerzőknek legalább hallgatniuk kellett volna ahelyett, mint hogy a fenti nyilatkozataikat megtegyék.
Aki hitellenes, ateista, globalista pártokra szavaz, vagy ilyeneket elismer és támogat, akár azáltal is, hogy a helyes irány ellen agitál, máris vét az első isteni parancsolat ellen, mivel az ilyen pártok akadályozzák Isten országának megvalósulását. Azokat a pártokat kellene − kellett volna − támogatni, amelyik ebbéli tevékenységükben segítik vagy sokat segítették az Egyházat.
„Azt kell megkérdeznünk, hogy számunkra a tanúságtételhez melyik hatalmi vonulat a kedvezőbb azért, hogy a lelkeket mentsük. Sajnos a jelenlegi keresztény emberek hozzáállásának rákfenéje is az, hogy fölütötte a fejét egyfajta olyan politikai sznobizmus, ami némi tudálékossággal, a vezetés kritizálásával próbálja meg elfedni a saját klasszikus műveletlenségét, a klasszikus műveltségben való hiányosságait. És ez meglehetősen veszélyes!” – fogalmaz nagyon találóan Pajor András, nyugdíjas plébános: https://pestisracok.hu/magyar-ugar/2022/04/pajor-andras-atya-most-nem-lehet-libikokazni-azzal-hogy-a-keresztenyseg-ellensegeit-tamogatja-valaki-video
„Aki összeáll a régi baloldali pártokkal, azaz a volt kommunistákkal, arra magát valóban magyarnak és valóban kereszténynek tartó embernek nem szabad szavaznia. Az ilyen pártoknál ne azt nézzék az emberek, hogy mit mondanak, hanem hogy kikkel állnak egy platformra. És ez igaz arra is, hogy egy párt az EU-ban melyik tömbhöz kapcsolódik. Az igaz, hogy korábban az EU Néppárt jobboldali volt, de ma már nem az. Tehát olyan pártra ne szavazzunk, aki a volt baloldali elveket magáénak vallja. Az EU Néppárt ma már migráns- és háborúpárti, valamint LMBTQ-szimpatizáns. A Tisza párt ebbe lépett be, tehát hiába mondja azt, hogy ő háborúellenes, nem migránspárti és nem LMBTQ szimpatizáns, mert egy olyan EU pártcsaládhoz kapcsolódott, ahol ezeket mind felvállalják, ellentétben a Fidesz-KDNP-vel és a Mi Hazánkkal”: http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/pdf/hit_608.pdf
Milyen nyomás nehezedett a volt Kormány részéről erre a szegény, elnyomott Egyházra? Hogy támogatta az intézményeinket? Hogy kiállt a kereszténység mellett? Hogy támogatta az üldözött keresztényeket? Hogy az Alkotmányt keresztény alapokra helyezte? Most aztán nem lesz „túlszeretés”, meg azután megszűnnek majd a támogatások is. Azután majd jöhet az esetleges álszent sopánkodás, hogy „megdöbbentünk”, meg „mi nem erre számítottunk!”
Ezekben az egyházi nyilatkozatokban és ellenoldali szavazatokban egy a közös: az a mérhetetlen hálátlanság mindazzal a jóval kapcsolatban, amit 16 év alatt ettől a Kormánytól megkaptak: https://magyarnemzet.hu/gazdasag/2022/04/szaz-pontban-ezt-tette-az-orszaggal-az-orban-kormany
És a nemzeti-patrióta oldalnak minden szempontból jogos a felháborodása, hiszen a mostani nyertesek holdudvara már régen − de most különös erővel − támadta/támadja a Katolikus Egyházat. Ehhez adja meg a tiszta képet az alábbi, még a választások előtt született figyelemfelhívó írás is:
Ha a katolicizmus egyetemességét összekeverik a marxista globalizmus evilági diktatúrájával, a vértanúk vére nem magvetés lesz, hanem köves talajra hullott enyészet. Különös erővel kell most kérnünk Mindszenty Bíboros atyánk közbenjárását az Úr irgalmáért.
Wittner Mária szavait idézve: „A társadalom valóban kettéosztott, de ezt a lövészárkot nem mi, a megújulás-pártiak ástuk, mi csak szabadulni szeretnénk egy diktatórikus kolonctól, amit ismét ránk akarnak kényszeríteni. Nem vitatom, hogy a társadalom azon része, amelyiknek szervezetébe beépült a vörös vírus – ezáltal gondolkodása leépült – (…) visszakívánkozik a proletárdiktatúra bölcsőjébe, ahol langymeleg posványban ringatózott viszonylagos <jólétben> gondtalanul, de elbutított, kiüresedett fejjel.” Lásd „Hűség mindhalálig – Wittner Mária és Bene Éva beszélgetése.” Kairosz Kiadó, 2014. 177.
Mindezek a fenti egyházi nyilatkozatok tehát nem az annyira vágyott egységet, hanem a még nagyobb eltávolodást és megosztottságot fogják eredményezni már most, egyházon belül is.
Ezekkel a nyilatkozataikkal − amelyek azóta már tovább gyarapodtak – a fent említett hozzászólók helyrehozhatatlan sebet ütöttek az Egyház nemzeti oldalhoz tartozó, patrióta, nem globalista tagjain!
Bízva egy, a közeljövőben minden tekintetben teljesen megtisztult belpolitikai és egyházi irányvonalban, contra spem sperare reménységgel:
Keresztény Hit Alapítvány
