Fatimai jelenések 1917 - 2020
A portugáliai Leira városától mintegy harminc kilométerre fekvő portugál településen, Fatimában, 1917. május 13-án, a település határában fekvő Iria-völgyben (Cova d'Iria) három gyermek, név szerint az akkor tízéves Lúcia de Jesus dos Santos, valamint unokatestvérei, a kilencéves Francisco Marto, valamint a hétéves Jacinta Marto a nyájat őrizte, amikor nem sokkal a déli rózsafüzér-imádság után sugárzó fényt láttak azon a helyen, ahol ma a világhírű zarándokhely bazilikája áll.
A három gyermek először villámlásnak vélte a fényjelenséget, amelytől megrettenve, éppen hazafelé indultak volna, amikor egy második villanásra figyeltek fel.
Egy tölgyfabokor felett kibontakozó sugárzó fényben – elmondásuk szerint – egy, a kezei között rózsafüzért tartó nő alakját látták, aki meghívta őket, hogy minden hónap 13-án jöjjenek vissza Cova d'Iriához.
A gyermekek így is tettek – egy alkalmat kivéve –, és mind az ötször megjelent előttük a fényesen ragyogó nőalak, a Szent Szűz.
A településen gyorsan híre ment a három unokatestvér hihetetlennek tűnő
látomásainak, amit jó néhányan képzelgésnek, a gyermeki fantázia
szüleményének tartottak. Augusztus 13-án Lúcia, Francisco és Jacinta nem
tudtak kimenni az Iria völgyébe, mert Qutrem polgári prefektusa
bevitette őket a prefektúrára, és megpróbálta kicsikarni belőlük, hogy nem a környéket felbolygató valódi látomásról, hanem csak egy általuk kitalált hazug meséről van szó.
Azonban mindhárom gyermek továbbra is azt állította, hogy
rendszeresen a Szent Szűz jelenik meg előttük. Miután elengedték őket a
prefektúráról, augusztus 19-én Valinhos mellett – Cova d'Iria közelében
– ismét látták a jelenséget.
Amire nincs elfogadott magyarázat: a napjelenés
A környéket felbolygató látomások miatt a gyerekek családja több,
ismétlődő fenyegetést kapott a jelenéseket hazug kitalációnak tartó
ellentábor képviselőitől. Mindezek hatására a három unokatestvér
az utolsó jelenés időpontját és helyszínét napra és órára pontosan jó előre bejelentette,
így október 13-án hatalmas, egyes korabeli becslések szerint 70 ezres tömeg, de legalább 30 ezer ember gyűlt össze a környékről.
A különleges jelenés az óriási tömeg előtt is bekövetkezett. A
sugárzó nőalak azt mondta, hogy ő a Rózsafüzér királynője, és ezen a
helyen emeljenek kápolnát a tiszteletére.
Ami ezután történt, arról már a korabeli portugál sajtó is beszámolt; a tömeg egy emberként úgy érzékelte, hogy előbb elhalványodott és
ezüstszínűvé vált a napkorong, majd sebesen forogni kezdett, mint egy
tűzkerék, végül úgy tűnt, mintha a Föld felé zuhanna.
Az utolsó fatimai esemény, az 1917. október 13-ai úgynevezett napjelenés, tekintettel a résztvevők jelentős számára, óriási publicitást kapott
Portugáliában. Mind a mai napig a szkeptikusok tömegpszichózissal
magyarázzák a jelenséget, mivel az átélt esemény természettudományos
képtelenség.
Joseph Ratzinger bíboros, aki 2005-ben XVI. Benedek néven lépett II.
János Pál pápa örökébe, még mint a vatikáni Hittani Kongregáció
prefektusa, így írt erről: „A természetfölötti jelenések és jelek a
történelem írásjelei. Az emberi dolgok elevenére tapintva kísérik a
világ folyamatát, s a hívőket és nem hívőket egyaránt ámulatra
késztetik. E megnyilvánulásoknak, melyek nem mondhatnak ellent a hit
tartalmának, a krisztusi örömhír központi tárgya felé kell irányulniuk:
az Atya szeretetére, mely megtérést ébreszt az emberekben, és
megajándékozza őket a gyermeki ráhagyatkozás kegyelmével. Ilyen a
fatimai üzenet is, mely megtérésre és bűnbánatra indító fölszólításával
az evangélium szíve felé irányít és indít.” (Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, Hittani Kongregáció, Fatima üzenete)
Csak negyedszázaddal később vetette papírra a titkokat
A fatimai jelenésekről szóló első részletesebb egyházi összefoglalót
Formigao portugál katolikus pap készítette, 1921-ben. Mindezek alapján
Leira püspöke 1922. május 3-án elrendelte a fatimai jelenésekkel
kapcsolatos kánonjogi per megindítását. A püspök a kánoni eljárás
eredményeként 1930. október 13-án, napra pontosan tizenhárom évvel az utolsó látomás után, kiadta az „Isteni gondviselés” című pásztorlevelét, amelyben a jelenéseket hivatalosan is elismertnek minősítette, és engedélyezte a Szent Szűz tiszteletét Fatimában.
A városkát már 1917-ben sok tízezernyi zarándok kereste fel,
napjainkban pedig mintegy ötmillió ember fordul meg évente a világhírű
kegyhelyen.
A három unokatestvér közül kettőt, Franciscót és Jacintát elvitte az
1918-ban kitört spanyolnátha-járvány, Lúcia pedig karmelita apácaként
rejtetten, visszavonultan élt hosszú évtizedeken át egy spanyolországi
zárdában. A hat fatimai jelenés közül a harmadik eseményen, 1917. július
13-án a ragyogó fényben álló nőalak három titkot is megosztott a
gyermekekkel.
Lúcia nővér az első kettőről csak 1940. augusztus 31-én számolt be írásban Leira püspökének.
Az első titok a pokol látomása. „A Szűzanya egy hatalmas
tűztengert mutatott, ami a föld alatt látszott. Emberi formájú démonok
és lelkek voltak alámerülve, mint égő, átlátszó széndarabok, mind
megfeketedett vagy bronzszínben ragyogott, a tűzvészben lebegtek, majd
az égbe emelkedtek a lángok segítségével, amelyek belőlük indultak
füstfelhőket okádva, majd körülvéve minket súlytalanul, fájdalmas és
kétségbeesett sikolyok és nyögések közepette visszahulltak.”
Újabb világháború és Oroszország tévtanai
A második fatimai titok az első világháború végét és egy következő,
még pusztítóbb világégés kirobbanását vizionálja, illetve Oroszország
felajánlására vonatkozik. „A háború a végéhez közeledik, de ha az emberek nem hagyják abba
Isten megbántását, egy rosszabb fog kitörni XI. Piusz pápa méltósága
alatt. [ ]... ez az a nagy jel Istentől, hogy közeledik a világ
megbüntetése a sok gonoszságáért, háborúval, éhínséggel, az Egyház és a
Szentatya üldözésével. Ennek megakadályozására jönni fogok és kérni
fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek...[ ] Ha kérésemet
teljesítik, Oroszország meg fog térni, és béke lesz; ha nem, elterjeszti
tévtanait a világban, háborúkat és az Egyház üldözését okozva. A jókat
fel fogják áldozni; a Szentatya sokat fog szenvedni; nemzetek fognak
elpusztulni.”
Schuster bíboros, Milánó érseke, az első két titkot már 1942-ben nyilvánosságra hozta a fatimai jelenések, illetve XI. Piusz pápa püspökké szentelésének
50. évfordulója alkalmából kiadott pásztorlevelében. A második fatimai
titokban foglalt próféciát egyértelműen a szovjet bolsevik forradalom
kirobbanására, illetve az ateista diktatúrák elterjedésére, valamint a
második világháború kitörésére vonatkoztatják. (1939-ben, a második
világháború kitörésének évében márciusig még XI. Piusz ült Szent Péter
trónusán.)
Két pápa sem akarta nyilvánosságra hozni
A harmadik fatimai titkot négy évvel később, 1944. március 1-én vetette papírra Lúcia nővér, amelyben többek között ez áll:
„...Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért...” (Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, Hittani Kongregáció Fatima üzenete, fordította: Dr. Diós István)
„...Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért...” (Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, Hittani Kongregáció Fatima üzenete, fordította: Dr. Diós István)
A harmadik fatimai titok jelentése körül megoszlanak a vélemények.
Lúcia nővér a harmadik titokról szóló feljegyzését 1944 júniusában
zárt borítékban juttatta el egyházi felettesének, Leira püspökének, aki
az iratot jóval később, 1957 áprilisában a lisszaboni nuncius (vatikáni
nagykövet) útján küldte el Rómába. XXIII. János pápa 1959. május
augusztus 17-én Ottaviani bíboros és néhány tanácsadója jelenlétében
felnyitotta a borítékot, ám az irat tartalmának megismerése után úgy
döntött, hogy a harmadik fatimai titkot egyelőre ne hozzák
nyilvánosságra.
„Várunk. Imádkozni fogok. Majd megmondom, mit döntöttem” – mondta
XXIII. János. Így Lúcia nővér feljegyzése kettős borítékba zárva
visszakerült a Szent Offíciumba, a vatikáni titkos levéltárba.
II. János Pál magára ismert a fehér ruhás alakban
VI. Pál 1965. március 27-én ismerte meg a harmadik fatimai titok
teljes szövegét, és elődjéhez, XXIII. Jánoshoz hasonlóan úgy döntött,
hogy a dokumentumot nem szabad nyilvánosságra hozni. II. János Pál pápa a
titok harmadik részét tartalmazó borítékot az Ali Agca által 1981.
május 13-án ellene elkövetett merénylet után kérette magához.
Franjo Seper bíboros, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa Eduardo Martinez Somalo vatikáni helyettes államtitkár útján két borítékot küldött a pápának; a fehér boríték zárta magába Lúcia nővér eredeti kéziratát, egy
másik, sárga boríték pedig a szöveg olasz nyelvű fordítását tartalmazta.
II. János Pált erősen foglalkoztatta a harmadik fatimai titok
értelmezése, mivel a próféciában szereplő „fehér ruhás pápában” saját
magára ismert.
A pápa személyesen Lúcia nővérnek címzett levelében, többek között ezt írta : „... megbíztam
Őexcellenciája Msgr. Tarcisio Bertonét, a Hittani Kongregáció titkárát,
hogy keresse fel Önt, és beszéljen Önnel. E Kongregáció a
legszorosabban együttműködik a pápával a katolikus hit védelméért, s
miként Ön is tudja, 1957 óta őrzi az Ön kézírásos levelét, mely az 1917.
július 13-án a fatimai Béke-völgyben kinyilatkoztatott titok harmadik
részét tartalmazza. Msgr. Tarcisio Bertone, akit elkísér a leiriai
püspök, Őexcellenciája Msgr. Serafim de Sousa Ferreira e Silva, az én
nevemben megy, hogy föltegyen néhány kérdést a titok harmadik részének
értelmezésével kapcsolatban.”(Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hittani Kongregáció, Fatima üzenete)
A lengyel pápa hozta nyilvánosságra a harmadik titkot
Az egyházfő kérésére Lúcia nővér 1982. május 12-én kelt levelében a
következő magyarázatot fűzte a harmadik titok jelentéséhez: „A titok
harmadik része Miasszonyunk szavaira vonatkozik: »Ha nem, (Oroszország)
tévedéseit a világra fogja szórni háborúk gerjesztésével és az Egyház
üldözésével. A jók vértanúk lesznek, a Szentatyának sokat kell
szenvednie, nemzetek fognak elpusztulni« (1917. július 13.) [ ] ... Attól
a perctől kezdve, hogy nem fogadtuk meg az üzenet e fölszólítását,
tanúsítjuk, hogy beteljesedett, Oroszország elárasztotta a világot
tévedéseivel. S ha nem is láthatjuk e prófécia teljes beteljesedését,
annyit látunk, hogy lépésről lépésre teljesedik” – áll többek
között Lúcia nővér II. János Pál pápának írt, hivatkozott levelében.
(Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hittani Kongregáció,
Fatima üzenete/Tarcisio Bertone érsek, a Hittani Kongregáció titkára)
II. János Pál 2000-ben a Hittani Kongregáció akkori prefektusával,
Joseph Ratzinger bíborossal (a későbbi XVI. Benedek pápával) konzultálva úgy döntött, hogy nyilvánosságra hozza a harmadik fatimai titkot is, amelyhez az egyházfő a Lúcia nővér által írtakat felhasználva, rövid értelmező magyarázatot fűzött.
Eszerint a harmadik fatimai titok az egyház és a pápa szenvedéseiről,
nagy vértanúságokról és a hűséges hitvallásról szól.(Forrás: Adorans,
Fatima)
Szent Malakiás próféciája és a harmadik fatimai titok
Sokan párhuzamot vélnek felfedezni a harmadik fatimai titok és Szent
Malakiás, a 12. században élt és alkotott ír püspök híres, a pápaság
jövőjére vonatkozó próféciája között.
Malakiás szerint 1143-tól, II. Celesztin
pápa trónra lépésétől számítva összesen 112 egyházfejedelme lesz a római
anyaszentegyháznak.
Malakiás a jövő pápáit rövid, gyakran allegorikus mondatokkal
ábrázolja a próféciáiban, amelyből az illető pápa nevére vagy
származására, illetve különleges tettére lehet következtetni a jóslatok
értelmezői szerint.
Néhány kutató úgy értelmezi a vatikáni archívumból a 16. század végén
előkerült feljegyzéseket, hogy nemcsak az elmúlt évszázadok, hanem a
közelmúlt több híres pápáját is azonosítani lehet Szent Malakiás
jövendöléséből. Malakiás próféciáiban nem II. János Pál pápa az utolsó; a
110. egyházfejedelmet „De labore Solis”, azaz „A nap vajúdása” néven
említi. A régi rómaiak a napfogyatkozásra használták ezt a kifejezést.
Amikor Karol Wojtyla 1920. május 18-án megszületett, éppen részleges
napfogyatkozás volt.
Az utolsó, 112. egyházfejedelemről, azaz a jelenlegi pápa, Ferenc uralkodásáról a következőket írja Szent Malakiás: „In
persecutione extrema sacrae Romanae Ecclesiae siae sedebit Petrus
Romanus, qui pascet oves inmultis tribulationibus; quibus transactis
Civitas Septi collis diruetur, & Judex tremendus judicabit Populum.” Magyarra fodítva: „A végső üldöztetés idején a Szent Római Egyházban Petrus Romanus (Római Péter – a szerk.) fog
uralkodni, aki nagy szenvedések között fogja terelni nyáját. Ezután a
hét domb városát elpusztítják, és a rettegett bíró megítéli a népét.” (Forrás:
Prophetiae St. Malchiae Archiepiscopi Dunen in Hibernia, Ord.
Cisterciensis De Summis Pontificibus, Colonia Agrippinae, MDCLXXX.)
Mind a fatimai harmadik titok jövendölése, mind pedig Szent Malakiás
„Petrus Romanus”-ra vonatkozó próféciája apokaliptikus képet vázol fel a
pápaság és a római katolikus egyház, sőt az egész emberiség sorsát
illetően. Csak remélhetjük, hogy nem így lesz.
Forrás: origo.hu