Anyák napjára
Az édesanyák titkai közül
„Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. (2Móz3,2b)
A Hóreb hegy közelében Mózes találkozik az égő
és meg nem emésztődő csipkebokor emberileg megmagyarázhatatlan csodájával. A
kíváncsian közelítő vízből menekített pásztor Isten hangját is meghallja és azt
a parancsot, amely azzal kezdődik, hogy oldja le lábáról a sarut, mert szent
helyen áll. Majd azt is, hogy ő lesz, aki a kiválasztott népet hazavezeti.
(2Móz3,1-6)
Az el nem emésztődő csipkebokor jelensége
megmagyarázhatatlan, minden erre tekintő kísérlet hiányos és egyben felesleges
is. A csodálatos jelenségnek nincs fizikai indoka, de van többrétű,
jelzésértékű üzenete. Anyák napján édesanyáinkra gondolva, vagy már csak
emlékezve érdemes ebből a csodából az ők titkaira ráismerni. Minden anya égő,
de el nem emésztődő csipkebokor, ameddig él, ameddig gyermekét kísérheti. Ég és
parázslik ez az élet a gyermekáldás örömétől, a betegágy melletti aggodalomban,
a sikerek mámorában, de ég akkor is, ha szégyen éri méhe gyümölcsét, ugyanakkor
szenvedésével együtt szenved, vagy csalódások között vele szorong. Az édesanyák
nem égnek el, mert nekik nemcsak életre kell hozniuk utódaikat, hanem hozniuk
kell az új erőt, a következő nap ajándékait, a talpra állító vigaszt. Ők mindig
az éltetető erők forrásai, a lélek melegének tűzhelyei és egész lényük ki nem
alvó szeretet.
Az édesanyák csodák, emberileg
megmagyarázhatatlanul és fizikailag indokolatlanul. Mégis megérezhetjük a
csodák titkát. Amint a csipkebokor nem maga miatt nem égett el, úgy az anyák
sem önerőből lettek ilyenek. Bennük az Isten van jelen. Az emésztő tűz feletti hatalom,
amely nem okozhat oktalan megsemmisülést, sem elhordozhatatlan sebeket, és
semmit irgalmas jóváhagyása nélkül. Ott ahol Isten az Úr, ott a lángok is
akarata és utasítása szerint lobognak. Tűzről pattant lánglelkű édesanyáinkra
úgy illik tekintenünk, mint Isten ajándékaira, akikben Ő maga is közel érkezik.
A hozzánk érkező Gondviselő hasonlóképpen
adja ölelését az Anyaszentegyházban. Krisztus teste anyánk, életet adó, nevelő
és gondviselő. Ártatlanul sokszor volt tűzben a történelem folyamán. Ellenség
égette, ahol csak érte, és lángokat lobbantanak ma is ellene. Perzselte
pogányok dühe, idegenek vetettek szemet kincseire. Mégis él, és élni fog, mert
ebben a tűzben is ott van a Mindenható. Mózes is, és az anyaszentegyház minden
elhívott tagja a vele való közösségben hallja az eligazító hangot. „Neveden
hívtalak” visszhangzik a prófétai figyelmeztetés, eddig gyere, és ne tovább,
majd hangzik a biztonságos életteret kijelölő tanács is. Mint édesanyák hangja
törődéssel és áldással érkezik Isten beszéde, a templomok hajóiban prédikációk
nyomán szívek és lelkek telnek meg békességgel. Az anyaszentegyház üzenete a
mennyből jön, és szól a már közöttünk nem élő édesanyák helyett is.
A csoda történésekor az anyaföld is
előtérbe kerül. Szent az a hely, ahol Isten találkozik Mózessel. Bár most egy
idegen országban lett áldott a hely, de ez annál inkább az, mert a honfoglalás
parancsa érkezett. Otthon vagy, ahol Isten megszólít, hazaérkezel, ha
engedelmeskedsz szavának. Sok idegenben honvággyal viaskodó testvérünknek
kellene megértenie, hogy csak Istennel együtt lesz elviselhető a távolban
kesergő sors. Az anyaszentegyház üzenete, édesanyák könyörgő szava összecseng
és hívnak oda, ahol érdemes leoldani a sarut, mert itthon szent a hely. Szent a
hely, mert Istené, szent, mert ott teszi a gyilkos tüzet semlegessé, szent,
mert ott lesz együtt az övéivel, akik testvérként ölelik egymást örömben és
bánatban egyaránt. Milyen jó lenne, ha nemzetünkre és földjére egyre többen
néznének saruleoldó áldozatos alázattal. Jó lenne úgy tekinteni népre és
hazára, mint amit nem árul el senki, nem gyaláz egyetlen polgára sem, és nem
engedi senkinek sem, hogy ellenségeskedjen, vagy romlására kísérletezzen.
Áldjuk az anyákat teljes szívvel és
tiszta szeretettel!
Nagyvárad, 2021. április
29.
Csűry István